Lassan végére érünk október hónapnak is. Már minden nap be kell gyújtanom a cserépkályhába, kellemetlen, hűvös az idő. A nyári kenutúrára már csak a fényképalbum előtt ülve emlékezünk, vagy a számítógép monitorját lesve idézhetjük fel a nyarat. A sátrak, hálózsákok a kisszobában becsomagolva várják a jó időt, a hordókban cefre érik, a kenu a gimnázium pincéjében porosodik a falra rögzítve. Néha megreccsen, amikor egy-egy kőzátony rémképe bukkan elő a pince homályából. Lassan közeleg az év vége, a számadások, az újévi fogadalmak ideje, itt az idő, hogy megvonjuk a 2007-es evezőstúra mérlegét is.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoAz utolsó nap. Nem találjuk a stafétát, azt a zászlót, amit Aradtól idáig a településvezetők hoztak, és adtak át egymásnak. Csak egy helyen, Perjámoson szakadt meg a staféta, de azután Domokos Pista továbbhozta Apátfalvától. Bader Lacinak bedagadt a keze, ezért most ő is a ladikban ül. Egy másik ladik is jön velünk Ferencszállástól, az a barátunk vezeti, aki a kitűnő harcsapaprikást főzte. Kérem, aki tudja, írja meg a nevét az illetőnek. Igazán megérdemli, hogy név szerint is említsük.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoA mai nap azért fontos számunkra, mert ma érünk Makóra, ma találkozunk tíz nap után a családdal. Megérkeznek apátfalvi vendéglátóink, és kiviszik hajóinkat és csomagjainkat a partra, ahol Domokos István, Ferencszállás polgármestere már vár ránk. Amint elindulunk, fújni kezd a szembeszél, és rákezdi az eső is. Ez megint nem a mi napunk. Próbálok sms-t írni a fogadóbizottságnak. A Rádió ICE-t kifelejtem, pedig megígértem Majoros Zsuzsinak, aki még az indulás előtt volt olyan kedves, és interjút készített velem.