DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoMa különösen nagy a készülődés, hiszen ma lépjük át a határt. Betöltöm a benzint a kocsiba, így már biztosan elég lesz Magyarországig. Eltesszük a lecsó és a hallé maradékát, ételt nem dobunk ki. A kiskutyától búcsút veszünk, most már biztosan életben marad. Most hátszelünk van, ez nekünk kedvez. Hiszen a mi hajónknak van a legnagyobb felülete, így jóval a többiek előtt érünk az egresi strandra. Egy kiszáradt Maros ág és egy tető nélküli gerendaház fogad a komp előtt. Fotózom a többiek befutását.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoReggel egy háromlábú kutya kerülget minket. Nagyon szép pofája és szőre van. Elnevezem Zongorának. Egy kolbászvéget dobok neki, de nem fogadja el. Ma velünk evez a pécskai alpolgármester, újra Bader Laci az áldozat. Ezen a napon történik az egész túra legmegrázóbb esete. Szemlak táján járunk, amikor egy lovas kocsival a helyi kisebbség érkezik a partra. A furcsa az, hogy a kocsin kukoricaszár van, tehát nem sóderért jöttek. Egy csobbanás, és egy összekötözött kiskutya landol a vízben. Még „gyönyörködnének”, de ekkor érkeznek oda Béláék, aki most is kiengedi a hangját, és elzavarja a romákat.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoA szokásos kávéceremónia, és a reggeli után búcsút veszünk szállásadóinktól. A következő mólónál csatlakoznak hozzánk az aradi kenusok. Hat kenuval többen vagyunk ma. Aradon csatlakozott Bader Laci is, aki Budapestről jött az apjával. Szőke, rasztás hajú tizenkilenc év körüli fiatalember, akinek mindig cigi és sörösdoboz lóg a kezében. Úgy volt, hogy mind a ketten hajóba ülnek, de az idősb. Badernek vissza kellett utaznia. Így Laci az aradi alpolgármesterrel evez egy hajóban. Ezt a hajót nevezzük ki zászlóshajónak.