DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoA mai nap azért fontos számunkra, mert ma érünk Makóra, ma találkozunk tíz nap után a családdal. Megérkeznek apátfalvi vendéglátóink, és kiviszik hajóinkat és csomagjainkat a partra, ahol Domokos István, Ferencszállás polgármestere már vár ránk. Amint elindulunk, fújni kezd a szembeszél, és rákezdi az eső is. Ez megint nem a mi napunk. Próbálok sms-t írni a fogadóbizottságnak. A Rádió ICE-t kifelejtem, pedig megígértem Majoros Zsuzsinak, aki még az indulás előtt volt olyan kedves, és interjút készített velem.

 

 

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoKiderül, hogy a fogadó „rezesbandát”, Csikota Józsi magán-zeneiskolájának fúvós szextettjét váratlanul érte az sms. Ők holnapra számítottak. Kiss Gábor, a szextett vezetője visszahív, és elég kétségbeesett hangon kérdezi, hogy hova is kell menniük? Ezért kellett volna Apátfalváról telefonálnom, de nem tudtam.

Az eső egyre jobban esik; mi vagyunk a kenusok közül az utolsók, csak a ladik jön még nálunk is lassabban. Most az hozza a stafétát. Gerivel felvetetem a mentőmellényt, én ázok. Fél tizenkettőkor érünk a makói Maros-partra. A rossz idő ellenére azért várnak ránk néhányan. Varga Zoltán alpolgármester, Kovács Gábor makói sportreferens, Ica mama Karcsi bácsival, ő süteményt hoz, meg egy hosszú inget nekem. Két fiatal fúvós és még néhányan.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey Datso Geri egész eddig azt mondta, hogy kiszáll Makónál; most Ica mama egy szavára megváltoztatja a véleményét. Bepakoljuk a csónakházba a felesleges holmit és a kenut, ebben Józsi segít. Ettől kezdve egy kisebb, alacsonyabb kenuval megyünk tovább. Erre azért van szükség, mert másképp a mi kenunknak a Szegedről való visszaszállítása Makóra külön gond lenne. Az eső eláll, a makói városi televíziósok interjúkat készítenek, a fúvósok zenélnek, és szégyenkeznek, hogy a szextettből csak ketten jöttek el. Szerintem ez a produkció is jobb a semminél, és a körülményeket tekintve (szél és eső) igazán meg lehetünk elégedve a makói fogadtatással. Legfeljebb egy kis pálinkát hozhatott volna valaki. Karcsi bácsi restelkedik is, hogy nem jutott az eszébe. Még az aláírások is gyűlnek, és egy Maros-térkép is előkerül. Szekeresné Jutka egy tál palacsintát hoz. Végül búcsút veszünk a makóiaktól, és továbbindulunk. Bár utolsóként indultunk el, hamar az élre törünk. Az eső újra rákezdi, most még jobban szakad. Gerivel felvetetem az esőkabátomat, és tovább ázok. (Ja, akinek nincs annyi esze, hogy ne csak magának, hanem a tulajdon fiának is hozzon esőkabátot, az megérdemli, hogy ázzon.)

Csak a Péter-Csorba Attila páros ér be előttünk, meg Domokos Pista a feleségével és Gyuri bácsival, akik az utolsó szakaszon beindították a ladik motorját. Béla Viktorral, István Lacival és a Józsi-Bogi páros megálltak és tüzet gyújtottak, annál melegedve várták meg, hogy elálljon az eső.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey Datso Most, hogy nem evezek, nagyon fázni kezdek a vizes ruhámban; Péter ad egy száraz trikót. A ferencszállásiak pálinkával kínálnak bennünket; én, mivel nagyon fázok, háromszor is sorbaállok. Sörsátrakat állítottak nekünk, harcsapaprikást főznek. Egész szép kis csapat jön össze a vendéglátókból; itt nem marad el a barátkozás sem. Felhívom Ildikóékat, hogy ha jönnek haza a Balatonról, álljanak meg itt. Hétkor meg is jönnek. Emese nagy játékba kezd a helyi gyerekekkel, világos, hogy nem lehet most hazavinni, pedig Zsukának, (Ildi barátnőjének, akivel együtt voltak a Balatonon) mehetnékje van. Azt mondja, fáj a feje. Ők ketten el is mennek, Ildi és Emese ott marad. Kilenc körül mondja Ildi, hogy most már haza szeretnének menni. Én beültetem őket, és indulnék, pedig elég sokat ittam. Megint Ibolya menti meg a helyzetet. Varázsütésre előkerül, és vállalja, hogy ő vezet.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoMire visszaérünk, már a felét megitták annak a bornak, amit Ildi hozott nekem a Balatonról. Dörgicsei olaszrizling. Pedig ez nincs is megszentelve, mint a Domokos Pistáék bora, ami a templomszentelésből maradt ki. Gyorsan kezelésbe veszem a maradékot