DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoAz utolsó nap. Nem találjuk a stafétát, azt a zászlót, amit Aradtól idáig a településvezetők hoztak, és adtak át egymásnak. Csak egy helyen, Perjámoson szakadt meg a staféta, de azután Domokos Pista továbbhozta Apátfalvától. Bader Lacinak bedagadt a keze, ezért most ő is a ladikban ül. Egy másik ladik is jön velünk Ferencszállástól, az a barátunk vezeti, aki a kitűnő harcsapaprikást főzte. Kérem, aki tudja, írja meg a nevét az illetőnek. Igazán megérdemli, hogy név szerint is említsük.

 

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoSajnos, reggelre az a zászló, amit idáig hoztunk, eltűnt. Biztos a gyerekek hányták el, ezért egy Maros Fórumos pólót erősítenek fel a helyére, a zászlóshajóra. Most se az eső, se a szél nem hátráltat, így a mienk a pálya. Útközben telefon még interjút is adok Major Zsuzsinak, aki a Délvilágnak is ír cikkeket; ez is ott fog megjelenni. Elsőként érünk a Maros-Tisza-torkolatba, és a Sárgára, a szegediek kedvenc strandjára. Összevárjuk a csapatot, és megpróbálunk a DÉMÁSZ stégjéhez egyszerre beérkezni, hogy jól mutassunk a fotón.

DatsoPic 1.2 © 2007 by Andrey DatsoEz felesleges erőkifejtésnek bizonyul, mert a stégen Ibolyán, Péter feleségén és Eszteren kívül nem vár minket senki. (persze nekik is nagyon örülünk). Ünnepeljük magunkat és egymást. Megérkezik Zsuzsa is. Domokos Pista körbekínálja a maradék körtepálinkáját. Pakolás, búcsúzkodás. De mi legyen a nagy dinnyével, amit még Ferencszálláson kaptunk? Végül Ibolyának adom.

Így zárult, így ért végett. Rég volt, szép volt. Jövőre újra megyünk.